tuli

2004. 05.04    Egy kutya kutatásai

De finom ez a szar, gondoltam, miközben az utolsó három falatot is igyekeztem letuszkolni a torkomon. Amint belenyaltam, üldözőbe vett a vén csoroszlya, hogy köpjem ki. Tegyünk úgy, mintha valami teljesen mással lennénk elfoglalva, tanácsolta ilyen helyzetekre Kormos, a macskám. Ő is jó falat, de most nem akarok rágondolni, mert erekcióm lesz, és akkor a mami még ingerültebb. No jó, valami semleges kell, itt van például ez a rózsaszín tulipán, rászáll egy pillangó, beporozza, és egyben jóllakik, mindketten épp jól érzik magukat, nem úgy, mint amikor hernyók, illetve hagymaállapotban tengődnek. Honnan ez a felhőtlen öröm? Az örök körforgás megszakítása mindkettejük esztétikai érdekében állna, de a másik segítsége nélkül nincs rá módjuk. Majd én jól levizelem őket. Tessék. Ússz ki onnan, sárga lepke! Én csak egyszer élek, akkor is ezzel a mamával.

Tant pis.

Ma voltunk futni. Eleinte jól ment, mindig én húztam, aztán a Van Gogh-kiállítás egy jó pislantás, meg egy kakkanat, és kicsit elment a kedvem az egésztől.
Szerencsére a Pecsánál sok kan várt rám, köztük egy helyes koromfekete keverék, olyan dobi-labi házasság gyermeke lehetett. Hazafelé már nagyon húztam a lábam, de most legalább van miről álmodnom.
***